Két héttel ezelőtt az alapvető egészségügyi teendőket tárgyaltuk, a védőoltásokat és a féregtelenítést. Ezen kívül rengeteg kérdést tesznek fel az állattartók. Állandó téma a kiskutyák etetése.
Egy kölyökkutya 4 hetes korától érdeklődik a szilárd táplálék iránt. Mire az új gazdájához gazdájához kerül, 6-8 hetesen, az elválasztás már megtörténik, és szilárd táplálékot fogyaszt. Célszerű érdeklődni a tenyésztőtől, vagy az előző tuljadonostól, mit kapott ott enni a kutyus, és azzal a táppal kezdeni az etetést, majd fokozatosan áttérni az általunk etetni kívánt kutyatápra. Mégpedig úgy, hogy 5 nap alatt állunk át teljesen, napról-napra növelve az új táp arányát. Hacsak lehet, száraztápot válasszunk, mert ennek beltartalmi értékei jobbak, mint a konzervtápé. Az igazán jó, szuperprémium száraztápok testméret szerint kaphatóak, mini, közepe és óriás fajták kölykeinek. Nézzük meg a csomagolást, és csak annyi eleséget adjunk, amennyit a gyártó kor és súly szerint ajánl. Az ilyen korú állatokat még naponta háromszor kell etetni, kivéve az igazán kistestű ebeket, akiknek napi ötszöri adagban osszuk el az ételt. A kis testsúly miatt minimálisak a tartalékaik, és könnyen leeshet a vércukorszintjük, aminek tragikus kimenetele is lehet. Soha nem adjunk tehéntejet, mert az összetétele nagyon eltér a kutyatejétől, ezért gyakran okoz hasmenést. Az emberi koszt finomabb mint a kutyatáp (fűszerezett), ha ezt már megkostólta a kiskutya, nehéz visszaszoktatni a számára egészségesebb és jobb kutyatápra. Ha lehet legyünk, következetesek.
Gyakori kérdés a szobtisztaság. A kutyafélék természetes ösztöne, hogy az almukba nem ürítenek, ezért a kutyák viszonylag hamar szobatisztaságra szoktathatóak. Ha puhát érez a kölyökkutya a talpa alatt, már pisil is. Ezt érdemes kihasználni, eleinte gyakran vigyük ki a fűre, legalább minden evés után. Ha elvégzi a dolgát, dícsérjük meg. Ha a lakásban pisifoltot találunk, nem szabad belenyomni az orrát, vagy megbüntetni, mert nem képes a szidást és a korábbi cselekedetet gondolatban összekötni.