Állatorvosi tanácsok

Számomra az egyik legkedvesebb szakterület a szemészet, szívesen írok ilyen témáról. Az egyik leggyakoribb szemprobléma, amit diagnosztizálunk az úgynevezett száraz szem betegség.

Nagyon sok elhanyagolt, hosszú ideje fel nem ismert, nem megfelelően kezelt esetet látunk. A beteg szem nem, vagy alig termel könnyet, kiszárad. Legjellegzetesebb tünete a sárgás, tapadós, váladék képződése a szemben, ami nem folyik ki, nincs könnycsorgó. A szaruhártya matt fényű, erek sarjadzanak bele, esetenként festékanyag rakódhat le benne. Tehát ha az állat hosszú ideje kötőhártya gyulladással küszködik, és semmilyen antibiotikum nem használt és nincs könnyfolyás, gyanakodjunk erre a betegségre.

Pontos diagnózist a Schirmer teszt ad,  a kötőhártya zsákba tett papírlapocskával megmérjük a szem könnytermelését. Bizonyos fajtákban genetikailag gyakori: például yorki és a westi kutyusokban, de mégis legsűrűbben a harmadik szemhéj mirigyének eltávolítása után tapasztaljuk. Az előesett mirigyet nem szabad kivágni, hanem jóval bonyolultabb eljárással vissza kell varrni a helyére, mivel az egy fontos „alkatrész”, a szem könnytermelésének közel felét adja. Tehát a mirigy kivétele szerintem műhiba! Mégis igen sok ilyen kutya van, akik aztán egész életükön át gyógykezelésre szorulnak.

A beteg szemet naponta többször csapvízzel öblíteni kell, sokszor kell könnypótlót cseppenteni. Jó hatásúak szteroid és ciklosporin szemkenőcsök, a kötőhártya alá adott szteroid injekció is. De a száraz szem többé nem gyógyul meg, általában állandó kezelésre szorul.